A korszak, amikor a Barca-Real csatatérré vált – Pep vs. Mou

 

 

Míg Josep Guardiola már játékoskarrierje során is meghatározó középpályása volt a kilencvenes évek FC Barcelonájának, addig José Mourinho csak edzőként és menedzserként futott be a labdarúgás legmagasabb szintjére.

 

Míg Guardiola a Johan Cruyff-féle totális futballt játszó „dream teamjében” szívta magába a futballfilozófiáját, melyből később tökélyre fejlesztette a tiki-takát, addig José Mourinho már 18 évesen is édesapjának segédkezett a mérkőzések elemzésénél, majd vált előbb Sir Bobby Robson, majd Louis Van Gaal másodedzőjévé.

 

Míg Guardiola a Barcelona „B” csapatánál edzősködött egyedül, mielőtt 2008-ban Frank Rijkaard távozása után megkapta volna a nagycsapatot, addig Mourinho már két különböző csapattal is BL-t nyert (2004 – Porto, 2010 – Inter), mire 2010 nyarán megérkezett volna a Real Madridhoz.

 

Ám nem egy Barcelona-Real Madrid mérkőzés volt az első alkalom, amikor igazán késhegyre menő csatát vívtak egymással. 2010 tavaszán az FC Barcelona – sok korábbi csapathoz hasonlóan – reális eséllyel pályázott a címvédésre a Bajnokok Ligájában, és az elődöntőig minden Guardiola tervei szerint alakult, ekkor jött az Inter elleni elődöntős párharc, melyet nem csak a pályán zajló események döntöttek el.

 

 

Április közepén Izlandon kitört a kimondhatatlan nevű Eyjafjallajökull nevű vulkán, mely teljesen ellehetetlenítette a légi forgalmat Európa-szerte, így a Barcelona csapatának is busszal kellett megtennie a Katalónia és Lombardia fővárosa közötti 1000 kilométert. A tíz órás utazás alaposan rányomta a bélyegét a katalánok játékára, ám Mourinho zseniális húzásai is kellettek az Inter 3-1-es győzelméhez.

 

A visszavágón a portugál csapata már nem akart futballozni, mert tudta, nem lesz még egyszer ennyire indiszponált az ellenfél, így nem csinált mást, mint hogy ússza meg maximum 1-0-s vereséggel a csapata, ami azért is volt nagy dolog, mert az Inter Sergio Busquets színészkedése miatt a 29. perctől emberhátrányban futballozott, mégis csak egy gólt kapott a 84. percben. 

 

Ezen a mérkőzésen tökéletesen megmutatkozott, hogy csak egy ellenszere volt annak a bombaformában lévő Barcelonának, és erre Mourinho gyönyörűen rájött sőt, volt mersze alkalmazni is azt. És valljuk be, ezt csak egy olasz csapattal lehetett ennyire tökéletesen megcsinálni, lásd 2010. november 29.

 

 

Ez volt az első alkalom, amikor a két edzőfenomén egy klasszikuson nézett farkasszemet egymással, és Mourinho elkövette azt a hibát, hogy olyan játékosokkal szeretett volna kilencven percen át rombolni, akik erre teljes mértékben alkalmatlanok voltak, ugyanis a Real Madrid nem azért nevelte ki illetve szerződtette futballistáit szerte a világból, hogy tönkretegyék az ellenfél játékát, hanem hogy kreatív futballal több gólt lőjenek, mint amennyit kapjanak. Ennek a hibának az lett az eredménye, hogy még Jeffrén is gólt tudott szerezni, a vége pedig 5-0-s kiütés lett.

 

A 2011-es Copa del Rey fináléja megmutatta, Mourinho tanult a hibájából. Bő öt hónappal tapasztaltabban már tudta, hogy nem elég kilencven percen át védekezni, néha öt-tíz percekre muszáj kijönni a szorításból, másképp hibára kényszerítik csapatát. Ezen a mérkőzésen a 103. percben Cristiano Ronaldo szállította a Real első győzelmét a Barca ellen Mourinho regnálása alatt. 

 

A következő szezonban Mourinho már 2011. augusztus 17-én megkezdte a pszichikai hadviselést, miután a spanyol szuperkupa visszavágójának 88. percében Lionel Messi a katalánokat juttatta előnyhöz, a hosszabbításban elszabadultak az indulatok, melynek során Marcelo és Mesut Özil is piros lapot kapott a tömegjelenetben, valamint Mourinho belenyúlt az akkor még másodedzőként tevékenykedő Tito Villanova szemébe, amivel végképp csatatérré változott a Camp Nou gyepe.

 

 

Ezután a két edző viszonya annyira elmérgesedett, hogy a portugál még a Barca akkori mezszponzorát, az UNICEF-et is megnevezte annak okául, „hogy miért segítik a katalánokat a játékvezetők”. A 2011-12-es szezonban Mourinho elérte a célját, rekordmennyiségű, 100 ponttal megnyerte a spanyol bajnokságot, mely után Guardiola távozott a Barcelona kispadjától.

 

José Mourinho még egy szezont maradt, ám mivel ezúttal a Dortmund ellen estek ki a Bajnokok Ligája elődöntőjében a fővárosiak, valamint a májusi kupafináléban Diego Simeone Atléticója először mutatta meg oroszlánkörmeit, trófea nélkül maradt, így Florentino Pérez úgy döntött, mennie kell!

 

A két edző rivalizálása azonban nem ért véget, útjuk napról-napra Manchesterben keresztezik egymást.

 

 

A 265. Barcelona-Real Madrid felvezető sorozatának korábbi részei:

1) Katalónia büszkesége – bemutatjuk az FC Barcelonát

2) A királyi gárda – bemutatjuk a Real Madrid CF-t

3) A Kubala érkezése ihlette stadion – bemutatjuk a Camp Nou-t

4) Bemutatjuk a tíz legemlékezetesebb Barca-Realt!